A mosolygós kislány. Részlet: A "Családregény"- ből.

   Az talán sohasem fog kiderülni, hogy hányan vannak mind azok, akik szégyellik a gyermekkorukban elkövetett úgymond szerelmes tetteiket. Az is nagyon érdekes, hogy utólag amikor megpróbálunk visszautazni a múltba, mindent, de mindent másképpen találunk, mint mikor benne éltünk. A valós emlékek megidézésére csak nagyon kevesen képesek, de Én most mégis megpróbálom ezt a korai kedves talán szerelmes történetet leírni úgy, ahogyan történhetett.  

A kislány, akiről írok, nem tudom, merre jár, és hogyan telnek napjai. Az is rejtély, hogy az élet a tenyerén hordozta e, vagy mint annyi mindenki mást is meggyötörte Őt is. A nagybetűs életről, amelyre oly türelmetlenül vártunk és közben elfelejtettük élni a fiatalságunkat, ma már csak emlékképeim vannak csupán. A Római-fürdői Keve utcai általános iskolából átkerültünk az újonnan épült Kalászi úti iskolába. A hivatalos magyarázat szerint velem együtt mindazok hagyták el kedvenc iskolájukat, akik Csillaghegyen laktak és nem Rómain. A dolog egy kicsit sántított, mert akadt olyan régi osztálytársnőm, aki Rómaifürdő közepén a patinás Rozgonyi Piroska utcában lakott és mégis velünk tartott. A régi osztálytársaim közül jó néhányan, mint Én is valóban Csillaghegyen és Rómaifürdő határán, de már Csillaghegyen laktunk. A Keve utcai iskolánk Ratkó Anna néninek köszönhetően több éve szenvedett a túlzsúfoltság miatt. A bátyám és társai délután jártak iskolába, mert annyian voltunk. Az átkerülésemet a szép új iskolába magamnak nagyon könnyen megtudtam magyarázni. A régi iskolám tanárai szabadulni akartak tőlem, mert hát ugye egy ilyen problémás gyerek, mint Én csak az iskolájuk tanulmányi átlagát rontja. Az igazság ennyi év után azért egy kicsit már egészen más, igaz ebben sincs egyöntetű vélemény. A döntéshozók az új osztályokba kerülő diákok összeválogatásánál szerintem csak úgy találomra jártak el. Az új tanév az új iskola nagyon sok új osztálytársat eredményezet. A régi Keve utcai osztályomból azért jó páran velem együtt kezdték meg az új tanévet. A kislány, akit már elég rég óta szimpatikusnak tartottam és minden eszközt bevetve megpróbáltam lenyűgözni, szintén velünk tartott az új iskolába. A kedves, mindig mosolygós arcára és talán még az illatára is, ennyi év után, szívesen emlékezem. A körülötte való legyeskedést már elég rég óta műveltem, hiszen számtalan alkalommal a Vörös Hadsereg útján egészen hazáig kísértem és ilyenkor természetesen a táskáját Én cipeltem egészen a kapujukig. A régóta tartó kettőnk közötti kedves nyugodt harmonikus kapcsolatunknak egy buta tréfa vetett véget. Az tudvalévő, hogy mint minden iskolás osztályban akadnak népszerű hangadó lányok és fiúk. A Mi osztályunk sem volt kivétel. Az egyik ilyen népszerű jó dumás nálam alacsonyabb fiú az egyik délután beszólt nekem mikor az udvaron leguggolva a két kezemmel vizes földet próbáltam összegyúrni. A srácot nem csak Én, hanem minden lány és fiú kedvelte. Az már nem rémlik, hogy pontosan mit mondott. A lényeg az lehetett, hogy a mosolygós kislány meg Én kedveljük egymást, sőt szerelmesek vagyunk egymásba és biztos most is rá gondolok, miközben gyúrok-gyúrok. Az esetnek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, hisz számtalan ilyen beszólás történt akkortájt az osztályunkban igaz mások voltak a szereplők. Az osztálytársam a jó kapcsolatunk ellenére nem tudni miért talán túl viccesnek találta a dolgot, de nem állt le. A rajzra, amit kettőnkről készített ma már nem nagyon emlékszem. A szokásos ákombákom ahol egy szív átdöfött nyíllal és benne a kezdőbetűkkel vagy valami ilyesmi lehetett. A rajz, amivel a népszerű fiú az osztálytársaink körében házalt, nem is értem miért hozzám is eljutott. A tettemre, amit akkor elkövettem így utólag sem találtam magyarázatot. A rajzot megmutattam a tanár néninknek. A tanárnőnk azonnal kérdőre vonta a megszeppent tettest és villámgyorsan ítélkezett. Az ítéleten ma már csak mosolyogni tudok, de akkor kő keménynek számított. A bűnös fiúval két hétig az osztálytársai közül senki sem állhatott szóba. Az számomra is ennyi év múltán, utólag derült ki, hogy azért akadt olyan fiú igaz csak egy, aki szóba állt vele. A mosolygós kislány és a köztem lévő kapcsolat az általános iskola befejezésével szinte teljesen megszűnt. Az okát ma sem tudom, talán az égiek akarták így. A felnőtté válás útjára léptünk mind a ketten és ezen az úton már nem találkoztunk, nem volt számunkra egymás mellett hely. Az emlék viszont megmaradt és olyan jó néha előcsalogatni emlékezi rá. A tény viszont igaz, Én sem tudom ki volt az első gyermekkori nagy szerelmem.            

---

http://szepujiskola.hupont.hu

 

Oldal: A mosolygós kislány
könyvelés könyvelő ICSI Könyvelő - © 2008 - 2024 - konyvelo-team.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat